,,Naponta több órát az imádságnak szentelünk, mert ,,szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni, mivel az Atya ilyen imádókat akar.” (Regulánkból)
Az imádságból merítünk erőt a mindennapi feladatainkhoz, szolgálatainkhoz, mert csak akkor tudjuk felfedezni Isten jelenlétét az eseményekben, felismerni Krisztus arcát a másikban, ha előbb találkoztunk Vele és felismertük Őt az imában.
Életünk középpontja a Szentmise, ahol Jézussal egyesülünk mindennap a szentáldozásban. Egész napunkat átszövi a zsolozsma imádsága, ahol dicsérjük Istenünket.
Naponta egy órát töltünk az Úrral, Igéről elmélkedve. Csendes Szentségimádásainkban, pedig szemléljük az Ő arcát.
,,Mária nővérek a tabernákulumban lakó fehér Jézusnak eljegyzett jegyesei s az Ő élő, mozgó, meleg monstranciái” (Alapító atyánk szavai)
,, A testvérek és nővérek Isten szerelméért szeressék egymást, ahogy az Úr mondja:Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. És tettekkel mutassák meg egymás iránti szeretetüket.” (Regulánkból)
Kis létszámú közösségekben élünk, családias, testvéri légkörben, egyszerűen és vidáman. Testvéri összetartozásunkat igyekszünk mélyíteni közös lelkinapok, kirándulások, rekreációk által is.
,,És bárhol vannak vagy a világban járnak, ne cívódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek.” (Regulánkból)
Az Istenben való örömet és boldogságot szeretnénk elvinni mindenkihez, akivel kapcsolatba kerülünk.
,,És soha ne kívánkozzanak mások fölé kerekedni, hanem legyenek inkább szolgák és Istenért minden emberi teremtménynek alávetettek.” (Regulánkból)
Rendünk lelkiségében mindig fontos helyet töltött be a szenvedő Jézussal való elmélkedés, hogy együttérezve Urunk szenvedésével tudjuk átérezni mások fájdalmát.
Ahogy Regulánk írja:
,,Örülniük kell, amikor alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, bélpoklosok és útszéli kéregetők közt forgolódhatnak.”
,,Emlékezzetek arra, hogy a szeplőtelen Szűz Mária, akinek példáját követni tartoznak, az Úr szolgálójának mondta magát.” (Regulánkból)
Példaképünk és kísérőtársunk Jézus felé vezető utunkon Mária, akinek nevét minden nővérünk viseli. Mária, az Isten anyja tanít meg minket Jézust helyesen imádni és csendesen, rejtetten, alázatosan szolgálni.
