P. Oslay József Oswald ferences atya életrajza:
született a Zala vármegyei Filócon. 1895-96-ban volt ferences novícius a Szent Lászlóról nevezett provinciához tartozó Segesden. Az egyszerű fogadalom letétele után Pécsett tanult filozófiát és teológiát, majd Baján folytatta tanulmányait. Ugyanott tette le ünnepélyes fogadalmát 1900-ban. Szerzetesi nevét a VII. században élt Szent Oswaldról kapta, aki Northumberland királya volt az angol szigeten, és a kereszténység terjesztésén fáradozva vértanúhalált halt. 1901.augusztus 24-én pappá szentelték. 1901-1911-ig mint képzett filozófiai magiszter Dunaföldváron működött, majd egy évre Bajára került házfőnöknek és onnan 1912-13-ban ugyancsak házfőnökként Máriagyűdre helyezték. Mind magasabb tudományos fokozatokat ért el. 1914-1923-ig Gyöngyösön a dogmatika magisztere és a Vincés Karitász igazgatója. Így jut el olyan szociális területre, amelyen később valóra váltja a szegénygondozásról kialakított egyéni elgondolásait. 1923 augusztusában custos, rendtartomány-őr titulust kap, és Egerbe helyezik. Igen sokféle feladatot látott el.
Sokirányú tevékenysége közben megismerkedett az emberi élet sok bajával, nyomorúságával. Az a társadalmi kihívás foglalkoztatta, hogy miként lehetne megoldani a szegények és elesettek ügyét. Így bontakozott ki lelkében az Egri Norma később Magyar Norma eszménye.
ő volt a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences tartomány főnöke. AZ új provinciális hozzákezdhetett elgondolásai megvalósításához. Nézete szerint a szociális tevékenység megújításához alapvetően három szervezeti forma együttműködése szükséges. A Szegényügyi Hivatal, a Adománygyűjtő Hölgybizottság és hangsúlyozottan a Szegénygondozó Nővérek intézményének létrehozása. A nagy terv kedvező fordulattal indult. 1928. november 25-én az egri érsekség bejelentette, hogy a Ferences Szegénygondozó Nővérek kongregációját jóváhagyja, és erről december 4-én tájékoztatta a Szentszéket. 1931-1938 között Szécsényben élt, a Szegénygondozó Nővérek lelki igazgatója és hitszónokként bejárja az egész országot. Negyven konferenciát tartott a szociális kérdésekről és a szegénygondozásról.
1941-ig Szegeden, 1943-ig Budapest-Pasaréten hitszónok és gyóntató. 1943-tól 1948-ig Egerben házfőnök, plébános, a ferences harmad rend igazgatója, a férfi kongregáció vezetője. 1948-ban ismét Pasarétre helyezték, ahol mint gyóntató működött 1959 márciusáig. Majd a budai ferencesek Mártírok úti anyaházba került. Itt tartotta meg gyémántmiséjét 1961-ben. Rövid betegség után 1962. szeptember 9-én elhunyt, 13-án temették el a Farkasréti temetőben.
szociálisan rendkívül érzékeny egyéniség volt. Sokirányú tevékenysége közben megismerkedett az emberi élet sok bajával, nyomorúságával. Felismerve korának szükségleté, az a társadalmi kihívás foglalkoztatta, miként lehetne megoldani a szegények és elesettek ügyét. Nagy hatással volt rá XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű apostoli körlevele. Így bontakozott ki lelkében az Egri Norma eszméje.
Oswald atyától számunkra két meghatározó idézet:
„Az Egri Norma városi, hatósági, társadalmi és vallási összefogásból származó állandó otthoni karitatív munka, amellyel végleges testi és lelki gondozást nyernek a helybeli szegények, továbbá betegségükben ápolást, utolsó órájukban vigaszt, tisztességes végtiszteletet, s a temetőben sírjaiknak virágos őrizetét.”
„Valamint a ragyogó aranyszemek az iszapban láthatatlanok, de ha lemossuk róluk az iszapot, rögtön szemünkbe mosolyog fényük. Mi is úgy vegyük le a szegényekről az elhagyatottság salakját, fájdalmas lelki lehangoltságát, és rögtön kigyullad a szemük és fénylik a lelkük”
Nagy egyéniség volt, mert álmodni, volt bátorsága végre is hajtani. Soha nem adta fel a küzdelmet, szilárd karaktere volt neki. Nagyon evangéliumi ember volt, lüktetett benne Szent Ferenc lelkülete, egész lényét áthatotta a tűz, nagy hatással volt az emberekre. Lánglelkű apostol volt, áttudta adni ezt a tűzet, sokakat betudott lelkesíteni. Hitszónokként járta az országot, ahol beszélt az Egri Normáról, ott már másnap el is indították, mivel nagyon befogadóak voltak az emberek arra amit mondott. Kedves egyéniség, mélyérzelmű, szív ember volt, igazi lelkitekintély. Egész lényéből sugárzott a jóság, kedvesség, tudás. Isten és ember szeretete egységbe volt nála, felismerte Isten képmását a legelvetemültebb emberben is. A célja az olt, hogy vissza adni az embereknek az emberi méltóságát. Hitből és teológiából fakadt az Egri Norma gyökere, irgalmas , szerető Istenképe volt, ezt kérte a nővérektől is, hogy Isten szeretetét vigyék a szegényekhez. Nagy nevelő volt, a jelem nevelést fontosnak tartotta, formáljuk, alakítsuk jellemünket Krisztushoz. Az engedelmesség embere volt, életének próbatételébe mutatkozik meg az ő szentsége, el tudott szakadni a művétől, Istent választotta. A nővéreknek példát mutatott az engedelmességből.
Páhok Mária Franciska anya életrajza:
született Pécsett. 1973 december 15-én halt meg. Édesanyja Ferences világi rendi jámbor asszony volt, apja egy agresszív ember volt, nyomozó tiszt, katona, rendőrkutya idomár. Öten voltak testvérek, Máriácska beteges alkat volt, a Notre Dame nővérekhez járt iskolába, akik nagy tudású, szigorú klauzúrás nővérek voltak. Az édesapja nem szerette a betegeskedő kislányát, aki szerinte különcködött csak. Egy alkalommal vesemedence gyulladással kórházba került és ott ismerkedett meg Kroumann Mária Magdolnával, aki mélyen hívő laborban dolgozó ápoló volt. Szoros barátság alakult ki közöttük. A továbbiakban ketten laknak egy albérletben éveken keresztül. Máriácskát Jézus megsebezte az ő szeretetével kis korától, és ez határozta meg egész életét.
Oswald atya Pécsre látogatott, tűzzel beszélt a hívőknek, Anaklét atya bemutatta neki a két lelkivezetettjét. Oswald atya meghívta őket Egerbe. 1927. szeptember 14-én öten elzarándokoltak Szentkútra, ott kérik a Szűzanya közbenjárását, nagy lelkesedéssel felajánlják életüket Istennek és a szegények szolgálatára. 1927-től formálódik a közösség, gondozzák a szegényeket, 1930-ban érkezik meg az engedély Rómából, amelyet Szmrecsányi Lajos egri érsek atya kért. 1930 szeptember 12-én öltözik be az első 24 novícia, maga az érsek adja rájuk a szent ruhát. A lányoknak csak egy része öltözött be, hogy tudják folytatni tovább a szegénygondozást. Az első csapat elindult a noviciátusba, mások dolgoztak tovább Mária Emília elöljárósága alatt, Franciska a noviciátusba került. Oswald atya tanította a novíciákat, a Ludányi házat szervezte. 1931-ben a második noviciátus indult a rendbe, ekkor öltözött be Magduska is. Máriácska lett az elöljáró, novícia mesternő is, és ő maradt végig a szétszóratásig az általános főnöknő. Életét nagy szenvedések és nagy próbatételek kísérték végig, ő tudatosan hordozta ezeket a szenvedéseket. Máriácska szava járása az volt, hogy legyetek szentek.
a szétszoratás után a nagyoroszi plébánián éltek öten, Máriácska négy másik nővértársával. Máriácskát üldözték, tilos volt vele tartani a kapcsolatot. Magduska Pesten élt, Terézke nagyorosziba.
Új alapításokon gondolkodtak, hogy a rend fenn tudjon maradni, de nem sikerült végre hajtani Máriácska életébe.
a Jászoltól a Kálváriáig! Odaadni az életemet Krisztusért, ezt a mindennapi munka teljesítésében éljük meg, fontosnak tartotta, hogy ebbe legyünk vértanúk. A hűséget nagyon fontosnak tartotta, hogy a kötelességünket egész szívvel tegyük. A napirendhez, feladatokhoz hűség. Az alázat, az engedelmesség, a szenvedés hordózása, az engesztelés lelkülete, az Egyház szeretete, a Szent Család tisztelete kiemelkedően fontos volt Máriácska életébe és erre nevelte a nővéreit is. Abban látta hívatásunk nagyságát és méltóságát, hogy felemeljük azokat akik már nem érzik embernek magukat. Ha valaki agresszív akkor is meglátni benne a szeretetre vágyó tekintetet. Áldozatot hozzunk, ellátjuk a szegényt, ezzel hozunk áldozatot Istennek Franciska anyánk szerint.
M. Franciska Anya szívében nagy tűz égett, vágyott Istent és a szegényeket szolgálni. A szenvedő Krisztus iránti szeretete éltette és vezette őt a legszegényebbekhez. Az imádság volt az élete és mindene. Habár Isten rendkívüli kegyelmével vezette, ő mégis mindig a rejtettség és az alázat útját választotta és erre nevelte a nővéreket is. Karizmatikus egyéniségével ő képezte Ludányban a növendékeket, ahol a Rend anyaháza és a noviciátusa működött.
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.” (Jn15, 16)
Fényképek nővéreink életéről
