Lelkiségünk alapja Assisi Szent Ferenc és az ő életformája
Szent Ferenc atyánk 1182-ben született Assisiben egy gazdag kereskedő család sarjaként. Könnyelmű ifjúkor után, lemondva atyai örökségéről egész szívvel Istenhez tért.
Felismerte, hogy úgy nyerheti el Isten gazdagságát, ha egészen szegénnyé lesz. Átölelve a szegénységet evangéliumi életet élt, minden teremtménynek Isten szeretetét hirdetve. Életformájához hamarosan társakat adott neki az Úr, és 1223-ban Honoriusz pápa jóváhagyta az általa írt Regulát. 1224-ben La Verna hegyén hosszantartó imádság és böjt után Krisztus kínszenvedésének jegyeiben, a stigmákban részesült.
Isten szeretete, valamint testi-lelki szenvedései felemésztették életerejét és 1226. okt. 3-án átköltözött az örök atyai házba.
„Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet,
biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.” (Szent Ferenc)
San Damiano templomában „a keresztre feszített Krisztus képe, amire még nem volt példa, festett ajkaival beszélni kezdett, és nevén szólítva magához intette őt: „Ferenc – mondotta –, menj és állítsd helyre hajlékomat, mert mint látod, romokban hever!…” Ferenc rögtön késznek érezte magát az engedelmességre, és serényen hozzálátott a parancs teljesítéséhez.” (Celanói Tamás)
És életét a Keresztre feszítettel eljegyezve, a világ helyett Krisztusnak adta.
A Ferences Család
Szent Ferencnek már életében sok követője volt, így alakult ki a Ferences Család, melynek három nagy ága van:
- Első rend – Ferences férfi rend
- Második rend – Klarissza Nővérek – szemlélődő nővérek közössége
- Harmadik rend –
- Szabályozott Harmadik Rend – kolostorban élő apostoli tevékenységet végző közösségek
- Világi Rend – világban élő családosok közössége
A Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja a Szabályozott Harmadik Rendhez tartozó, egyházmegyei jogú, magyar alapítású szerzetesközösség.
