„Oswald atya egy alkalommal egy lépcsőn kuporgó fázó koldussal találkozott, és szükségét látván ráterítette saját kabátját. Másnap a koldus eladta ezt a kabátot. Ebből tapasztalta meg alapító atyánk, hogy nem elég csak a felszínen segítséget nyújtani a szükséget szenvedőknek, hanem életének alapjaiban kell változást elérni.”
Oswald atya felismerte korának szükségletét és az „Egri Norma” által széleskörű összefogásra ösztönözte az állam, a társadalom és az egyház képviselőit. Eszerint a szegénygondozó nővérek munkájukat úgy tudták hatékonnyá tenni, hogy a hivatallal, a különféle szervezettekkel és a község lakosságával együttműködve dolgoztak azon, hogy a társadalom legszegényebbjeit (a hajléktalanokat, a koldusokat, az öregeket, és mindazokat, akiknek nem volt támaszuk…) felkeressék, emberi méltóságukat megőrizve segítsék és életükben melléjük álljanak.